mit érdemel az a barom, aki karácsony előtti héten jön rá, hogy egyéb vállalásai mellett a szemináriumi dolgozatait nem január 30-ra, hanem január 3-ra kell megcsinálnia? s aki bizonyos előre nem látható okok miatt szabadságra sem bírt elmenni a karácsony előtti és az ünnepek közötti héten?

hát nyilván azt, hogy úgy szenvedjen, mint blogger. végül megírta a dolgozatait, mindet jóval alacsonyabb szinten, mint tervezte (és most persze reméli, hogy egyetlen értékelője sem olvassa a blogját).


most végre szórakozásból olvas, éppen murányi gábornak lajos ivánról, a legitimista pécsi jogászról szóló könyvét (egy epizodista főszerepe, noran, 2006), aki még a világháború előtt kiadott egy komoly sajtó- és politikai vízhangot (na jó, tudom, hogy kell írni, csak most ilyenje volt...) kiváltott kötetet, a szürke könyvet, amelyben hivatalos német statisztikákra alapozva bizonygatta, hogy a közkeletű nézet ellenére németországnak esélye sincs megnyernie a háborút.

érdekes könyv egy olyan emberről, akiről szinte semmit nem tudunk - volt egy plllanata, amikor kiemelkedett az átlagemberek közül, de olyan mély benyomást nem tett, hogy nagyon sok tárgyi emlék vagy visszaemlékezés maradt volna tőle. érdekes könyv, egyébként. majd talán visszatér rá blogger kicsinyt, ha befejezte.

de hát ez is az a sors - mármint a főszereplő epizodistáé -, hogy ír valamit (magát a kötetet még nem olvasta blogger, lehet, hogy el fogja, hogy képet alkosson arról: mennyire komolyan vehető a pamflet) saját tisztessége és meggyőződése szerint, ezért megjárja mauthausent, aztán hazajövet ismét szerepet vállalna, erre a gulágon találja magát.

és hát riasztó, legalábbis blogger számára, hogy mennyire nem tudunk (legalábbis ő maga nem tud) a két világháború közötti legitimista mozgalomról, meg általában a folyamatos jobbra tolódást egyre inkább ellenző, vagy azt legalább is visszafogni akaró konzervatív táborról. újabb dolgok, amiknek utána kellene olvasni.

és most, hogy kicsit magához tért, elgondolkod picit azon is, hogy eleget tegyen-e annak a felkérésnek, hogy olykor maga is postoljon a konzervatóriumba. ez nyilván két dolgon múlik:

1. egyrészt azon, hogy van-e kedve olyan helyre írni, ahol több véleménnyel nem ért egyet, s minőségi kifogásai is vannak. nyilván nem talál az ember olyan fórumot, ahol minden megfelel neki (még a saját blogja ellen is vannak ilyen jellegű kifogásai...), ez tehát a kevésbé komoly kérdés.
   
2. másrészt, hogy tekintetbe véve azt, hogy időnként saját blogjába sincs ideje postolni, képes-e máshová is írni még. úgyhogy gondolkodik.

de azért biztos, hogy örül a felkérésnek.