bemutatkozás

politikai önvizsgálat - többnyire. meg ami még eszébe jut.

közéletről, olvasmányokról, egyebekről. olykor személyes megjegyzések is.

a hírszerzőn futott blog folytatása.

váljál tagjává a blog facebook közösségének

utolsó kommentek

  • Kocsor Blokk: Nagy örömmel olvastam. Most már nekem is illene nekivágnom, nem csak tervezgetni. youtu.be/C8C-tp... (2011.07.26. 21:07) szarajevoi anzix
  • Dr. simonmondja.: @kfg966: Tényleg kicsit elkanyarodtunk a tárgytól, de lehet, hogy mégsem. Az a kíméletlenség és ag... (2011.03.28. 17:03) trivialitások - 1.
  • kfg966: nem erről beszélek. hanem a fideszről. szerintem az a kapcsolat, amit te mondasz, az méltánytalan ... (2011.03.28. 16:38) trivialitások - 1.
  • Dr. simonmondja.: @kfg966: Tisztánlátás az lenne, ha vallomást tennének és a megrendelőjüket is földobnák némi bizon... (2011.03.28. 15:13) trivialitások - 1.
  • kfg966: szerintem egyrészt igen. másrészt azt gondolom, hogy még ha a debreceni légkör hozzájárult is a te... (2011.03.28. 14:27) trivialitások - 1.
  • Utolsó 20

ritkábban írnak

statisztika

kosárlabdás recenzió - igazi rétegposzt hűséges olvasóknak

2011.03.24. 19:07 kfg966

kosárlabdás könyvet olvasott blogger, és egyrészt igen régen írt már recenziót, másrészt kifejezetten sokat dohog közélet tekintetében mostanában, úgyhogy most örül, hogy rétegérdeklődésre számot tartó bejegyzést ír. merthogy blogger, mint régebbi olvasói és személyes ismerősei jól tudják, nézőként meg apukaként réges-régen (mondjuk nyolc éve) a kosárlabdavilág szélén él, lelkes résztvevője az ismerd meg hazád kosárlabdapályáit! mozgalomnak, meg jegyzőkönyvet is tud vezetni és a többi. és ekként örömmel fogadta, hogy megjelent tursics sándornak a sikeres (utánpótlás)-edzőnek a magyar kosárlabda helyzetét bemutató kötete - illetve tán pontosabb, hogy egy tervezett sorozat első kötete, amely elsősorban a helyzetértékelésről szól.

a kötet egyrészt nagyon érdekes, megállapításaiban és következtetéseiben sajnos nagyon lehangoló, és ami még rosszabb, elég sok mindenben tökéletesen megegyezik bloggernek a pálya széléről kialakított véleményével. 

először azonban a legsúlyosabb kritikai megjegyzés: a kosárlabdázásról való gondolkodás és annak nyelvi alakba öntése két különböző dolog. ez a kiadvány szerkesztőért kiált - szaklektora ugyan volt, de a nyelvi szerkesztés elmaradt. egyrészt bosszantó a rengeteg egybe- és különírási hiba, a gyakran előforduló betűszavak meg rövidítések nem konvencionális, illetve nem konzisztens írásmódja, másrészt vannak több helyen ismétlődő gondolatok, fölösleges ismétlések, logikailag nem kellően feszes érvelések, amelyeket egy figyelmes és karakán szerkesztő (esetleg némi konfrontáció árán, de mégis) is kipofozhatott volna. 

nyilván van bloggernek a bölcsész-háttere, és ezért tartja ezeket a szempontokat is meglehetősen fontosnak, de azért mégis inkább a könyv hatása szempontjából tartja lényegesnek. egyrészt a gördülékeny és lehetőség szerint kevés hibával megjelenő könyv komolyabban vehető, másrészt meg az is van, hogy a sok zavaró hiba elvonja az olvasó figyelmét. levegő kifúj, a legkínosabb kritikai megjegyzésen túl vagyunk.

tursics sándor szerint válságban van a magyar kosárlabda és javaslatot kíván tenni arra, hogy miként lehet ebből a válságból kilábalni. a válságos helyzetet a legobjektívebb mérőszámmal, a férfi és női felnőtt és utánpótlás válogatottak világversenyeken (értsd, többnyire: eb-ken) elért szerény helyezéseivel mutatja be. a képhez hozzátartozik még a női szakág euroligában való relatíve sikeres szereplése, amely ebben az értékelésben szintén a válság része: egyrészt a "növeli, ki elfedi a bajt" alapon állva a sopron és a pécs javarészt légiósokra alapozott sikerei a siker érzetét keltik a közvéleményben, illetve részben a sportvezetésben, másrészt pedig rengeteg pénzt emésztenek fel, olyan pénzt, amely elsősorban a légiósok megtartására, utazásra, stb, stb megy el, nem pedig a szerző által sokkal fontosabbnak ítélt utánpótlásnevelésre.

tursics három szakaszt különít el a honi kosárlabda történetében: az első, legsikeresebb szakasz a sportág hazai megjelenésétől az 1955-ös európa-bajnoki győzelemig tart. ezt követi az 1956-tól a rendszerváltásig tartó időszak - ez európában és a világon az üzleti alapozású, profi kosárlabdasport kialakulásának időszaka, miközben magyarországon még javában eldöntetlen volt, hogy a rekreációs kosárlabdát felváltja-e egy profi módon szervezett és folytatott tevékenység. de már ebben az időszakban érezhető, hogy mind a szakemberképzés, mind a létesítmények szintjén jelentősen kezdünk elmaradni az európai kosárlabdától is, elsősorban a férfi szakágban. a női szakágban, amelyet más országok a férfiakhoz képest jelentéktelenebbnek tartanak, erőink koncentrálásával még sikerült ideig-óráig sikereket elérnünk.

a rendszerváltás több fontos fordulatot hozott: egyrészt a nagyvállalatok privatizációjával megszűnt a szocialista nagyvállalatok jelentős része, ez pedig az anyagi támogatás jelentős csökkenésével járt. másrészt maguk a sportlétesítmények is áldozatul estek a privatizációnak. harmadrészt pedig ekkor dőlt el a sportszervezetben a tulajdonost képviselő szakosztály-igazgatók és a szakmaiságot képviselő edzők között a hatalmi harc végképp az előbbiek javára. ez pedig szakosztályi szinten az úgynevezett jéghegy-modell érvényesülésével jár a szerző szerint: a közönség számára eladható felnőttcsapat produkciójára kell valamennyi erőforrást összpontosítani az azonnali siker reményében, akár azon az áron is, hogy a pénz jelentős részét légiósokra fordítják, és ismét: akár azon az áron is, hogy ettől kevesebb jut az utánpótlásnevelésre, illetve még ha az utánpóltásnevelés jól működne, akkor is kevés szerep jutna a fiatal tehetségeknek a légiósok mellett az első  csapatban.

tursics szerint ugyanez a jéghegy-modell érzékelhető a szövetség szintjén is. kárhoztatja azt a gyakorlatot, hogy a szövetség fontos pozícióit másodállásban töltik be (elnök, főtitkár, stb), és hogy a szövetség és a liga között a fontossági sorrend a proficsapatokat képviselő liga javára tolódott el szélsőségesen. az idegenlégiós-jelenséget is károsnak tartja (amerikai streetballosokról és levezetni idejövő délszlávokról beszél) az igazi problémának azonban a délszláv edzők ideszerződtetésének módját tartja. mert azt elismeri, hogy ezek az edzők jól képzettek és egy olyan kosárlabda-kultúrából érkeznek, amelyben az utánpótlás-nevelés jóval előrébb tart, mint nálunk, ezt a tudást azonban nem használjuk ki. nem kötelezzük az ideszerződő délszláv edzőket arra, hogy segítsenek az egyes klubokban egy korszerű utánpótlás-nevelési módszer kialakításában, nem kötelezzük őket tudás-transzferre, így - bár egy-egy klubcsapat valamennyi ideig kiváló hasznukat veszi - távlati pozitív hatást a rendszerre nem tudnak gyakorolni.

tursics sándor azt is nagyon erősen kárhoztatja, hogy mennyire nincs stratégiai gondolkodás a magyar kosárlabdasport jövőjével kapcsolatban és mennyire nincsenek arra utaló jelek, hogy valamely összehangolt stratégia sikeresen beinduljon. oly sok más terület oly sok más szakemberével együtt a szerző persze abban reménykedik, hogy a szocialisták mindent lepusztító országlását követően majd az új koalíció olyan erkölcsi és gazdasági körülményeket teremt, amelyben távlati munkát lehet végezni - de recenzens itt kicsit félve jegyzi meg, hogy az utóbbi napok fejleményei ezt a reményt nem biztos, hogy alátámasztják.

ha azonban ezt egy pillanatra figyelmen kívül is hagyjuk, szerző szerint a kosárladázás képviselete és elsősorban a szövetség nem megfelelően lobbizik a sportág elismertetésére a magyar sporton belül. a kormányzat elsősorban olimpiai érmekben gondolkodik, ezeket pedig a világon kevésbé népszerű egyéni sportokban, illetve csapatsportokban (vízilabda) könnyebb és fajlagosan olcsóbb elérni, mint a népszerű kosárlabdában. ahhoz, hogy a kosárlabdázás a magyar sporttámogatásokból jobban részesüljön, ezt a képet jelentősen alakítani kellene.

de adós a kosárlabdatársadalom azzal is, hogy saját belső megújítására stratégiát tegyen az asztalra. ennek a stratégiának része kellene hogy legyen az intézményi háttér megújítása (korszerű tornatermek és csarnokok), a szakemberképzés minőségének javítása, különös tekintettel az utánpótlásban dolgozó edzők képzésére és megbecsültségére, valamint egy olyan átfogó képzési rendszer kialakítására, amely a nemzetközi utánpótlásnevelési trendeket és a hazai kosárlabdakultúra sajátosságait egyaránt figyelembe véve az életkori sajátosságoknak megfelelő képzést biztosít valamifajta egységes szemléletű képzési rendben. (jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy ahány edző, annyi szemlélet, és gyakran még egy-egy klubon belül sem következetesen épül egymásra az egyes korcsoportokkal foglalkozó edzők képzési tevékenysége.)

a legnagyobb problémák egyikének azonban azt tartja tursics, hogy a kosárlabda, amely mindig is értelmiségi sportág volt, kiszakadt a természetes környezetéből, az iskolából. ennek egyik következménye, hogy nagyon kicsi a merítési lehetőség. (blogger, aki a budapesti férfivonalat látja át valamennyire, úgy látja,hogy néhány egyesületben, mint például a vasasban vagy a kaszásoknál nagyon tudatos toborzó munka történik, de az általa legjobban ismert honvédban például gyakorlatilag az jelentkezik be, akinek valami barátja ott játszik. nem nagyon lát toborzási felhívást, nem nagyon látja, hogy alsóbb korosztályokkal foglalkozó edzők rendszeresen járnának a kerületi iskolákba gyerekeket keresni, stb. ezzel együtt örül, hogy a gyerekei odakerültek - volt olyan edzőjük, aki kiváló közösségépítő munkát végzett, volt olyan, aki át tudta adni azt a hitét, hogy az elvégzett kemény munka meghozza a gyümölcsét, ami a ma magyarországán nem triviális. és az alap célkitűzést, hogy ne az elhízott magyar gyerekek táborát gyarapítsák és a kamaszkor legveszélyesebb éveiben legyen egy komoly megtartó erő, az itt töltött évek igencsak teljesítették. és ha az egyik gyermek némileg túl is teljesíti ezt a kitűzést, az már inkább a bónusz blogger sportapukaságához.) tursics szerint amerikai mintára az iskolára alapozó versenyrendszerre kellene áttérni, mind az általános, mind a középiskolás korosztályokban és támogatni kellene – a vízilabdához hasonlóan – a versenyzők részvételét felsőoktatásban is. akár például ösztöndíjak biztosításával.

ennek egyrészt az intézményi háttér biztosítása szempontjából is jelentősége lenne, ugyanakkor pedig a játékosok teljesítményére is ösztönzőleg hatna. a kosárlabda ugyanis igen gyors és nagyon összetett sportág, amelyben nagyon rövid idők alatt kell nagyon összetett helyzeteket átlátva gyors döntéseket hozni. igen erős korreláció figyelhető meg a jó tanulmányi eredmény és a kosárlabdasportban való sikeres helytállás között. emellett pedig ez a sport kifejezetten közösségképző erő mind csapaton belül, mind pedig a csapat és a szurkolók között – egy-egy intézmény hallgatói pedig természetes szurkolói lehetnének (ahogy az egyesült államokban is látjuk) az intézményük csapatának.

blogger ezen a ponton eljátszik egy ellentétes gondolattal is. hogy akkor ehhez az érvhez kapcsolódva nem lehet-e ezt a sportágat felhasználni a társadalmunkat napjainkban érő egyik legnagyobb kihívás megoldására – tudniillik az ország szegényebb, tartós munkanélküliségtől szenvedő vidékein, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű (és nemegyszer ráadásul: roma származású) gyerekek iskolai integrációja, iskolában tartása a legkomolyabb kihívás, merthogy ezeknek a sokszor speciális igényű gyerekeknek az iskola oly kevés sikerélményt tartogat, nem lehet-e ezt a sportot hozzájuk közel vinni és eszközként felhasználni a szocializációban és az integrációban, a sporttevékenység mellett szinte észrevétlenül, de keményen tanulási segítséget adva, stb, stb. nagyjából olyasmi célokat kitűzve, mint a tanoda-program, csak a sport jelentette húzóerő segítségét is kihasználva. de ez persze csak blogger tovább szőtt gondolata, ez tursics könyvében nincs benne.

mint ahogy nincs benne a kibontakozás tursics által javasolt útjának részletes kifejtése sem. vélhetően azért, mert az majd egy későbbi kötet témája lesz. csakhogy egyelőre nagyon komoly recepcióját a kötetnek blogger nem vette észre. amire egyébként a szerző maga is panaszkodik: hogy megszűntek vagy nagyon erősen lecsökkentek a szakmai publikációk. itt most nyilván nem a népnemzeti sport szintjéről beszélünk, hanem kifejezetten nyilvánosságra hozott szakmai elemzésekről, akár hazai akár nemzetközi eseményekről, trendekről, akár taktikai újdonságokról, akár az utánpótlásnevelés módszertanáról. blogger amolyan olvasós típus, aki, amikor gyerekei először kezdtek kosárlabdázni, meg később, amikor komolyabbra fordult a játék, megpróbált ennek utána menni. de nem nagyon talált magyar nyelvű irodalmat a témában. (érdemes a kosárlabda tárgyszó alatt keresést indítani a szabó ervin könyvtár online katalógusában - van ott nba live(!!!!!), van rodman, a féreg, rátgéber, a zseni, michael jordanes könyv sok, meg nba-szabálykönyv, ez-az, amik bizonyos olvasói kör számára és a sportág megszerettetése szempontjából nagyon fontosak, de szakkönyv...) persze, a tursics által is említett páder meg ránky kötetek igen, de nem nagyon találta blogger  nyomát az élő írásbeli kommunikációnak a „szakmai értelmiség” berkein belül. ami ettől persze lehet, hogy létezik meg virágzik, s akkor elnézést kér blogger, illetve megköszöni, ha felhívják a figyelmét az általa észre nem vett lelőhelyekre.

blogger egyébként kíváncsian várja, hogy mi lesz ennek a kötetnek a visszhangja. merthogy valamit tenni kell. tursics szerint a most megkezdett reformok hatására mintegy 10-15 éven belül lehet eljutni kitartó munkával oda, hogy ne csak egy-egy korosztályos csapatunk szerepeljen az európa-bajnokság a-divíziójában, hanem hogy konzisztensen odatartozzunk. ez alapozhatja meg a felnőtt korosztály sikereit.

a kitartó munkának azonban irányt kell szabni. ezt pedig nem lehet megtenni anélkül, hogy a jelenlegi helyzetet leltárba ne vennénk. a maga markáns, vitára ingerlő állásfoglalásával ehhez kíván hozzájárulni ez a kötet. ha megindul a vita, már nem hiába jelent meg.

(Tursics Sándor: Az én kosárlabdám, avagy fordítva ülök a lovon. A sportág helye a világban és a polgári demokratikus Magyarországon. Pannon Kultúra 2010.)


Szólj hozzá!

Címkék: sport kosárlabda tursics sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://kfgblog.blog.hu/api/trackback/id/tr262768835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása