van az, hogy blogger nem ír, nem olvas, hanem beszélget. és vannak olyan beszélgetések, amikor a beszélgetőpartnere pontosan azokat a dolgokat mondja ki, amelyekre blogger gondol.
és blogger beszélgetőtársa ma azt találta mondani a ferihegynek más nevet adni szándékozó...
és akkor kis kitérő. lengyel péter írja valahol, most hirtelen nem tudja blogger, hogy hol, talán a holnapelőtt valamelyik rövidkéjében, hogy egy utcának egy ember életében egy neve van. persze ő nyilván másra gondol, ő a sugárút, andrássy út, stb elnevezéseket tudta magáénak, bloggernek az aladár utca igazából még mindig asztalos jános, olykor a majára megy a király utca helyett, és egészen biztosan a felszabra, nem máshova. szóval, hogy miért kell valamit, aminek amióta blogger eszét tudja, van neve, megyünk ferihegyre, mondta anyja mindig, amikor apja utazott vagy érkezett, s lehetett elé menni, esetleg reptérre, de többnyire mégiscsak: ferihegy, az volt és van most is. hogy miért muszáj mindent átnevezni, miért kell a történelmet újrakezdeni, mert ez már nem újraírás, ez már újrakezdés lassan. mindegy, persze, érti blogger, csak szeretné nem érteni. és észreveszi egyszercsak, hogy van a változásnak az a tempója, amit már nem bír és nem is akar követni. hogy egyre inkább gondolkodik azon, hogy lehet, hogy meg kellene fontolni, hogy erről a szédületes sebességgel mozgó járdáról le kellene lépni. hogy például igencsak támogatja gyermekeinek azt az ötletét, hogy külföldre menjenek egyetemre. nem gondolta volna blogger, hogy egyszer ennyire rosszul fogja érezni itt magát.
viszont: azt mondta blogger beszélgetőtársa, hogy ezeknek a narancsos fiúknak egyszerűen nem lehet annyi emberük, hogy mindenhova jusson. ha mindenkit lecserélnek, aki korábban valamilyen állásban volt, vagy aki valamilyen rossz mozdulatot tesz, akkor itt hirtelen iszonyatos mennyiségű káderre van szükség. nyilván ők is tudják, hogy a párthűség még nem tesz szakmailag kompetenssé. nyilván ők is tudják, hogy milyen minőségű állomány támogatja őket. nyilván tudják, hogy egy ekkora országban egyszerűen nem létezik két teljes kádergarnitúra: szakértők, hivatalnokok, értelmiségiek, tanárok, egyetemi vezetők, stb, stb. úgyhogy vélhetően a legfontosabb pozíciókra van megfelelő emberük (ezt bizonyítja az álamfő gondos kiválasztása, meg a gazdasági miniszteré), a második vonalbeli pozíciókra is nyilván, kicsit kevesebb a kicsit kevésbé fontos pozíciókra. és így tovább. egészen addig, amíg a jelölés a szakmai szempontok teljesen háttérbe szorulnak és már csak a megbízhatóság számít. ez nyilván ismerős mindenkinek, akinek volt módja a kádár-rendszerben élni egy kicsit tudatosan.
és hogy ennek azért van olyan hatása is, hogy tudják, hogy milyen minőségű káderekkel kénytelenek kormányozni, és nyilván pont ezért aztán nem is bíznak bennük. ennek hatására aztán egyre inkább központosítják a fontos döntéseket. meg a kevésbé fontosakat is. és aztán így lesz az egész ország kézivezérelve. egy modern állam meg egy modern társadalom mégiscsak szerteágazó és bonyolult valami. azt még egy orbán viktor szupranaturális képességeivel megáldott vezető sem tudja végső soron egyedül vezetni.
de most komolyan: ki kell rúgni azokat a szerencsétleneket, akik ferihegy ügyben ellene mondtak a vezetői szándéknak? ezt most így tényleg? és valóban az lesz az eredménye annak, hogy valaki eltérő, ám végül figyelembe sem vett szakmai véleményt fogalmazott meg, hogy ezentúl a kiemelten fontos földrajzi nevekről is majd a kormány dönt? akkor miről nem? ez egyrészt komikus lenne, ha nem lenne egészen tragikus. másrészt viszont a szánalmasságon túl felveti azt a kérdést is, hogy ha a kormány ilyen piszlicsáré ügyeket is magához von, akkor - nem, nem azt kérdezi blogger, hogy hova lesz a szabadság -, hanem azt, hogy mennyi idő van még addig, amíg teljesen irányíthatatlanná válik az ország.
nem tetszettek még hallani delegálásról, ilyesmiről? alapvető menedzsment-kérdés, hogy a jó vezető nem akarhat mindent maga megoldani, mert ellepik a feladatok. arra vannak a munkatársak, hogy alkalmasnak tartván őket bízzon bennük s leossza a feladatot.
vagy tán az van, hogy kezdik érezni a fiúk, hogy hiába a kétharmad, hiába a hivatkozás fülkeforradalomra és nemzeti akaratra, egyre többen néznek csodálkozva, hogy tényleg ezt akartuk-e...?
utolsó kommentek