meg, ha már kérhetem, akkor kedvezményes lakáskiutalást is. viszont, ha már, akkor legyen műfajokra és szerzőkre is lebontott ötéves terv is, és megfelelő bizottság vizsgálja a tervteljesítést. és azt is szeretném, hogy minél vidámabb és aktivitásra serkentőbb dolgokat ír valaki, annál több nyugdíjat kapjon öreg korában. viszont nádas péter meg lehetőleg ne kapjon, mert olyan bonyolult és hosszú mondatokat ír, hogy az embernek belefájdul a feje. és a parti nagy lajos meg különösen ne kapjon, mert csúnya szavakat is használ és még nyelvtanilag sem helyes, amit ír.

jutott eszébe bloggernek, amikor megláttan a facebookon a post címében szereplő oldalt s rajta a felhívást. merthogy előszörre el sem tudta gondolni, hogy akkor ez most inkább vicc-e, vagy pedig komoly. úgy tűnik számára a kommentekből, hogy ez a hozzászólók számára sem tűnik egyértelműnek.

merthogy: kinek is és miért is? meg mit is? nézzük magát a felhívást:

"Bármely magyar írószervezet tagja legyen jogosult a mindenkori átlagnyugdíj kétszeresére, hogyha eléri a nyugdíjkorhatárt. Az írószervezeti tagság számítson szolgálati időnek."

most akkor ki? az írók, vagy az írószervezeti tagok? merthogy - csak ha az ember a hozzá mégiscsak legközelebb álló írószervezetet nézi meg, a szépírók társaságát - ott a tagok között bizony vannak nemcsak írók, hanem költők is, meg kritikusok is. akkor tehát a nyugdíj kinek jár? a tagoknak? vagy a cím szerint csak az íróknak? 

és kire vonatkozik ez? annak, aki nyugdíjas korában írószervezeti tag? vagy az volt valamikor? vagy a nyugdíjba vonulása pillanatában éppen az? és a tagság a feltétel, vagy az is, hogy életmű is álljon a szerző mögött. merthogy - ha pl az ember a szépírók alapszabályát megnézi - a tagsági viszony megszűnésének nem sok oka van: elhalálozás, kizárás, az egyesület megszűnése. tehát pl lehetséges, hogy adva van egy szépreményű szerző, aki írt néhány ügyes dolgot, szerzett két ajánlót, annak rendje s módja szerint felvették, s bár utána x éven át egy sort sem írt, a tagdíjat rendesen fizette. ő vajon jogosult nyugdíjra?

és hogy kerül ide a szolgálati idő: ha minden írószervezet minden tagja a mindenkori átlagnyugdíj kétszeresére kell, hogy jogosultságot kapjon, akkor miért számít, hogy mennyi ideig volt tag? nem ellentmondó ez a két gondolat? és ha már követelünk, ne legyünk szerénytelenek: nem is a minimálnyugdíj kétszeresére lövünk, hanem az átlagnyugdíjéra.

de mégis: hogyan s milyen alapon? azért mégiscsak van valami olyasmi, hogy a nyugdíj alapja a járulékfizetés - ebben az esetben miért akarnánk függetlenedni ettől? miért van az, hogy az íróknak ez járjon, a színészeknek, orvosoknak, tanároknak, miegymásnak meg ne?

nyilván a magyar kultúra fenntartásában játszott szerepüknél fogva, ugye? merthogy a magyar irodalom élő szövet, s aki ahhoz egy szálat hozzátesz, már - minőségtől egyébként függetlenül - legyen jogosult mindenfajta járadékfizetéstől, megtakarítástól, felhalmozástól függetlenül kiemelt nyugdíjra. hát, ahogy blogger serge dusart kollégája mondta sokszor egy bevezetési projekt során: get real! (s egyébként, ha valakinek van állandó munkahelye, jó keresete, s a befizetett járulék után komoly nyugdíjat kap, akkor az írószervezeti tagsága nyomán még pluszban megkapja az átlagnyugdíj kétszeresét???)

nem mintha blogger örömmel venné, ha az állam (vagy ez esetben a tb) vindikálná magának a jogot, hogy minőségi rangsort állítson fel szerzők között, egyfajta nyugdíjkánont. nyilván valami olyasmi is lebeg a felhívás szerzőjének szeme előtt, mint a nemzet sportolója státusz, vagy az olimpiai bajnokoknak járó életjáradék - amit egyébként blogger, annak ellenére, hogy nagy sportrajongó, szintúgy nem lát indokoltnak. de az olimpiai bajnokság megnyerése mégiscsak egyfajta mérce; ha pillanatnyi is, meg ha az egyes aranyak megszerzése nem egyforma nehézségű is. de ilyen mércét az irodalomban egyrészt nehezebb felállítani, másrészt nem gondolná blogger, hogy ez bármilyen értelemben is adminisztratív, netán állami feladat lenne.

blogger egyébként soha nem titkolta, hogy radikálisan ellenzi a kultúra állami támogatását. erről sokat vitatkozott kultúrában dolgozó barátaival, amely vitákban rendre kiderült, hogy azoknál sokkal optimistább a kulturális termékek piacképességével kapcsolatban, mint amazok. blogger nem nagyon hajolt meg az érveik előtt, viszont ha már valamilyen módon el tudja képzelni a kultúra legalább részleges állami finanszírozását (ezt tegyük fel, megengedni azonban ne engedjük meg), akkor is csak úgy tudja azt elképzelni, hogy az állam a kulturális termék létrejöttének finanszírozásában vesz részt (értsd: kiadói pályázat kötet megjelentetésére, határozott tartamú ösztöndíj egy meghatározott mű megírására, stb). azt azonban, hogy egy teljes szakma nyugdíját átvállalja, egyfajta tiszteletadásból... hát... ez azért elég necces.

a magyar nyugdíjrendszer iszonyatos mennyiségű sebből vérzik - ennek jelentős köze van a társadalom elöregedéséhez, a korfa szerencsétlen alakulásához, a rendszerváltás utáni rengeteg korengedményes nyugdíjazáshoz, az aktívok és az ellátottak kedvezőtlen arányához és ahhoz, hogy az aktívak közül is vajmi kevesen hajlandóak járulékokat fizetni (ezért is nevezte farkas andrás kiváló cikkeiben az országot az 1,6 millió adó- és járulékrabszolga országának). azok is meglehetősen kétes nyugdíjat fognak kapni, akik egész életükben szorgalmasan és rendszeresen fizették a nyugdíjjárulékot. milyen üzenetet hordozna az, ha a társadalom egy kiváltságos csoportjának most hirtelen megszavaznánk egy, az átlagnál jelentősen magasabb - sőt, ha az ember jobban belegondol: rendkívül magas - nyugdíjat anélkül, hogy bármit mondanánk arról, hogy ezért az aktív időszakban bármifajta ellenszolgáltatást várnánk.

mert aki egy kicsit is belegondol ebbe, az nehezen fogja azt képzelni, hogy bármifajta nyugdíjjárulékot fog befizetni valaki, akinek aztán édesmindegy, hogy gyűlik-e valami az elkülönített nyugdíjszámláján vagy sem, mert őrá az írószervezeti tagságánál fogva kiemelt nyugdíj jár.

lehet, hogy blogger túl komolyan vett egy viccesnek szánt felhívást. vagy pedig egy olyan felhívást, ami ugyan nem viccesnek volt szánva, de annyira komolytalan, hogy szót sem érdemelne - ekkor ezen a poston jó sokan fognak röhögni. szerette volna ezt egyébként azon a facebook-lapon megírni, de miután nem csatlakozott a csoporthoz, nem tudott oda postolni.

így maradt ez a gyorsan kiírt post, ami talán érdemén felül foglalkozott egy facebook-csoporttal és annak kezdeményezésével. aminek a tanulsága mégiscsak az, hogy mielőtt hangzatos felhívásokat teszünk közzé, talán nem árt, ha egy kicsit gondolkodunk is.

főleg, ha a nemzet intellektuális életében betöltött szerepünkre hivatkozva próbálunk többletjuttatást elérni.